„Soktest rendszerek” változatai közötti eltérés

Innen: TételWiki
(Soktestrendszerek kontinuum leírása)
(Soktestrendszerek kontinuum leírása)
2. sor: 2. sor:
  
 
== Soktestrendszerek kontinuum leírása ==
 
== Soktestrendszerek kontinuum leírása ==
Amikor nagyon sok részecskének a jellemzőit kell leírni, akkor célszerű mindent sűrűségfüggvényekkel (ill. másnéven eloszlásfüggvényekkel) kifejezni. A súrúségfüggvény felintegrálva részecskeszámot ad, speciálisan, ha <math>N</math> részecskénk van a teljes vizsgált térben, akkor:
+
Amikor nagyon sok részecskének a jellemzőit kell leírni, akkor célszerű mindent eloszlásfüggvényekkel kifejezni. Az eloszlásfüggvény felintegrálva részecskeszámot ad. Meg kell azonban különböztetni, hogy hány részecskére vonatkozik az eloszlásfüggvény. Speciálisan az egyrészecske-eloszlásfüggvény azt mondja meg, hogy mekkra valószínűséggel találunk a <math>d^3 p d^3 r</math> fázistérfogatban 1 részecskét (vagy N-et, a normálás konvenció kérdése), az egyszerűség kedvéért 3 dimenzióra specializálva a tárgyalást:
  
 
:<math>N(t) = \int_{-\infty}^{+\infty} f(\vec{r}, \vec{p}, t) \, d^3 \vec{r} \, d^3 \vec{p}.</math>
 
:<math>N(t) = \int_{-\infty}^{+\infty} f(\vec{r}, \vec{p}, t) \, d^3 \vec{r} \, d^3 \vec{p}.</math>
  
A sűrűségfüggvény megváltozásának leírásához valamilyen mozgásegyenletre van szükségünk. A legegyszerűbb és egyben legáltalánosabb ilyen egyenlet a Liouville-egyenlet:
+
Ezzel szemben az általános N részecske-eloszlásfüggvény:
 +
 
 +
:<math>N(t) = \int_{-\infty}^{+\infty} d^3 \vec{r}_1 \, d^3 \vec{p}_1 ... \int_{-\infty}^{+\infty} d^3 \vec{r}_N \, d^3 \vec{p}_N f(\vec{r}_1, \vec{p}_1, ..., \vec{r}_N, \vec{p}_N, t) \, .</math>
 +
 
 +
=== A Liouville-egyenlet ===
 +
Az eloszlásfüggvények megváltozásának leírásához valamilyen mozgásegyenletre van szükségünk. A legegyszerűbb és egyben legáltalánosabb ilyen egyenlet a [http://en.wikipedia.org/wiki/Liouville%27s_theorem_%28Hamiltonian%29 Liouville-egyenlet], amely az N részecske-eloszlásfüggvényre vonatkozik:
  
 
:<math>\frac{d f}{dt}=
 
:<math>\frac{d f}{dt}=
13. sor: 18. sor:
 
+\frac{\partial f}{\partial p_i}\dot{p}_i\right)=0.</math>
 
+\frac{\partial f}{\partial p_i}\dot{p}_i\right)=0.</math>
  
Itt <math>i</math> indexeli az <math>n</math> darab részecskét. Itt <math>q</math> a kanonikus koordináta, <math>p</math> a konjugált impulzus és az időderiváltakat a szokásos módon a Hamilton operátor adja:
+
Itt <math>i</math> indexeli az <math>n</math> darab részecskét, <math>q</math> a kanonikus koordináta, <math>p</math> a konjugált impulzus és az időderiváltakat a szokásos módon a Hamilton operátor adja:
  
 
:<math>\dot p = -\frac{\partial \mathcal{H}}{\partial q}</math>
 
:<math>\dot p = -\frac{\partial \mathcal{H}}{\partial q}</math>

A lap 2011. június 10., 17:11-kori változata

Az alábbiakban összefoglaljuk a sok részecskét tartalmazó statisztikus rendszerek leírására szolgáló egyenleteket, továbbá néhány fontos alkalmazást is megemlítünk. Ezekből az egyenleteből származtatható további eredmények pedig a Transzportfolyamatok tételben kerülnek kifejtésre.

Soktestrendszerek kontinuum leírása

Amikor nagyon sok részecskének a jellemzőit kell leírni, akkor célszerű mindent eloszlásfüggvényekkel kifejezni. Az eloszlásfüggvény felintegrálva részecskeszámot ad. Meg kell azonban különböztetni, hogy hány részecskére vonatkozik az eloszlásfüggvény. Speciálisan az egyrészecske-eloszlásfüggvény azt mondja meg, hogy mekkra valószínűséggel találunk a d^3 p d^3 r fázistérfogatban 1 részecskét (vagy N-et, a normálás konvenció kérdése), az egyszerűség kedvéért 3 dimenzióra specializálva a tárgyalást:

N(t) = \int_{-\infty}^{+\infty} f(\vec{r}, \vec{p}, t) \, d^3 \vec{r} \, d^3 \vec{p}.

Ezzel szemben az általános N részecske-eloszlásfüggvény:

N(t) = \int_{-\infty}^{+\infty} d^3 \vec{r}_1 \, d^3 \vec{p}_1 ... \int_{-\infty}^{+\infty} d^3 \vec{r}_N \, d^3 \vec{p}_N f(\vec{r}_1, \vec{p}_1, ..., \vec{r}_N, \vec{p}_N, t) \, .

A Liouville-egyenlet

Az eloszlásfüggvények megváltozásának leírásához valamilyen mozgásegyenletre van szükségünk. A legegyszerűbb és egyben legáltalánosabb ilyen egyenlet a Liouville-egyenlet, amely az N részecske-eloszlásfüggvényre vonatkozik:

\frac{d f}{dt}=
\frac{\partial f}{\partial t}
+\sum_{i=1}^n\left(\frac{\partial f}{\partial q^i}\dot{q}^i
+\frac{\partial f}{\partial p_i}\dot{p}_i\right)=0.

Itt i indexeli az n darab részecskét, q a kanonikus koordináta, p a konjugált impulzus és az időderiváltakat a szokásos módon a Hamilton operátor adja:

\dot p = -\frac{\partial \mathcal{H}}{\partial q}
\dot q =~~\frac{\partial \mathcal{H}}{\partial p}.

Fontos kiemelni, hogy a Liouville-egyenlet egy 6n dimenziós egyenlet (szemben a későbbiekkel). Tömören megfogalmazva a fázistérfogat megmaradását fejezi ki a mozgás trajektóriája mentén.

Elektromágnesesen kölcsönható soktestrendszerek

Molekula dinamika

Hartree-Fock módszer

Vlasov/Boltzmann-egyenlet

Vlasov-Uhling-Uhlenberg-egyenlet

Gravitációsan kölcsönható soktestrendszerek

Galaxisképződés

MSc záróvizsga tételek
Tételek Soktest rendszerek | Transzportfolyamatok | Véletlen gráfok generálása, tulajdonságai | Elsőrendű és folytonos fázisátalakulások | Válasz- és korrelációs függvények, fluktuáció-disszipáció tétel | Sztochasztikus folyamatok | A statisztikus fizikai szimulációk alapjai és a Monte Carlo módszer | Dinamikai rendszerek, kaotikus viselkedés | Adatelemzés: lineáris és nem lineáris regresszió egy modellen bemutatva | Adatelemzés: bootstrap modellek | TCP hálózat működése | Adatelemzés: ARCH, GARCH folyamatok | Numerikus módszerek | Vizualizációs módszerek